A gyermeki én, személyiség alapvetése az érzelem:
Óvodás korban a gyermekek mindent érzelmi úton közelítenek meg. Alapvetően
keresik azokat a helyzeteket, amiben boldogok, ami örömforrást jelent számukra,
amiből töltekezhetnek. Lehet a boldogságot tanítani? Lehet úgy nevelni egy gyereket,
hogy boldogabb legyen? Valójában nem maga a boldogság az, amit adsz, tanítasz a
gyermekednek, hanem a boldogságra való képesség. És ahhoz, hogy boldog
lehessen, néha boldogtalannak is kell lennie – állítják a szakértők. Na várjunk csak,
hogy is van ez?
Számos bölcsesség fogalmazza meg a boldogság kulcsát, de mi hiszünk a
személyiség, a tudatosság, a szakmaiság, a közösség és a humor erejében. Mi
dolgozók egész személyiségünkkel nevelünk és szeretünk boldogok lenni. Ha egy
gyermek szeret minket, minták vagyunk számára, a követendő példa. Ezért fontos,
ahogy kommunikálunk, ahogy viccelődünk, ahogy egymáshoz fordulunk és
tevékenykedünk. A tudatosan kialakított, nyugalmat sugárzó környezet, az inkluzív
attitűd, a vidám közösség olyan közeg, ahol mindannyian töltekezhetünk, boldogan
tölthetjük mindennapjainkat. Így a gyermekek is nyitottabbá, együttműködőbbé,
konstruktívabbá válnak és reméljük, hogy annyi élménnyel töltjük fel őket, hogy
boldog felnőttek lesznek.
És mit is teszünk ezért: Programok, Hagyományápolás, Ünnepek és
Boldog Óvoda cím (2x, továbbképzések)